Úgy gondolom, hogy a szövetek tervezéséhez komplex technológiai tudásra is szükség van, melynek elengedhetetlen feltétele a szövet készítésére alkalmas eszköz, esetemben a nyüstös szövőszékek és szövőgépek működésének megértése is. Annak érdekében, hogy széles körű technológiai tudásra tegyek szert, már egyetemi éveim alatt szépen-lassan egy saját eszközparkot alakítottam ki régi nyüstös szövőszékek és kellékek felújításával és újak építésével. Ezekből rengeteget tanulva mára eljutottam odáig, hogy a szövés-előkészítés első lépéseitől kezdve a kész szövetig képes vagyok kivitelezni a saját munkáimat.
A szövőeszközök készítése és felújítása idő közben szenvedélyemmé vált. Az alábbiakban egy-egy történetet olvashat a stúdióm tagjairól.
Óriás 19
a sikoltyús 4-6 nyüstös szövőszék

Nyári szünet van, vége az egyetemnek és bezártak a műhelyek is. Már legalább két hete nem szőttem! – siránkozom magamban. Szeretnék egy saját szövőszéket nagyon-nagyon! – nyafogok tovább. Évek óta legeltettem a szemem ilyen-olyan szövőszék készítők, használt portálok holnapjain a világ minden részéről és álmodoztam, hogy egyszer nekem is lesz egy sajátom. Először egy kicsi, aztán egy nagy! – gondoltam magamban reménykedve.
Persze nem akármilyen. Addigra már eléggé elmerültem az egyetemi szövéstechnológia órán tanultakban és szakkönyvekben, így már konkrét igények és ábrándok fogalmazódtak meg a szüntelenül álmodozó kobakomban. Legyen négy nyüstje legalább, nem zsinórból, hanem drótból és ha csak egy borda van hozzá az is jó, de ne nád, hanem ónborda legyen. Nézegetek, nézegetek… Egyszer csak találok egy szövőszéket. Egyetlen kép van a hirdetéshez mellékelve, de felkelti a kíváncsiságomat. Tárcsázok.
– Édesanyámé volt, de már nem használja. A szövetkezetben dolgozott. aztán itt maradt a szék.
Kevés az információ, de nekem épp elég. Őrület, ez egy szuper szék! De jó lenne ha… Megfűzöm a családot!

Így történt, hogy a számomra óriási mérföldkövet jelentő első szövőszékem egy kissé gigantikus darab lett. Mivel sosem láttam összerakva csak egy régebbi pixeles fotón, igazi kihívást jelentett a működésbe lendítése. Jártam az antikváriumokat, hogy szövős könyveket találjak és képezzem magam, hogy felnőjek a feladathoz, valamint az újdonsült szerkezetem nyújtotta lehetőségekhez. Persze volt, ami könnyen ment és volt, amit nem értettem. Azt hiszem nagyon lelkes voltam és néha egy heuréka kiáltással rohantam vissza a műhelybe, hogy kipróbáljam az újabb ötletet. Ma már szépen működik "19" amire nagyon büszke vagyok, és idő közben az is kiderült, hogy miért 19.

Történt ugyanis, hogy egy kirándulás alkalmával Hollókőn jártunk. Addigra már megtanultam használni és csak úgy suhant 19 vetélője, de nem tudtam mikor és hol készülhetett, hogy miért van ráfestve a 19-es szám. Beléptem többedmagammal a Hollókői tájház szövő szobájába és nagy meglepetéssel motyogtam magamnak – de hisz ez olyan, mint az én szövőszékem! Ugyan az a szerkezet csak keskenyebb és viseltesebb – hüledeztem – ugyan olyan betűtípussal van felfestve a 222-es szám a lengőborda jobb oldalára! Ez biztos jelent valamit! Körbe kérdeztem a tájházban és fény derült a rejtélyre. Ezek a számozott székek a Palóc Háziipari Szövetkezetnek készültek az alapítás évétől, 1951-től kezdve és körülbelül 222 készült el változó szélességgel.
Nagyon örülök, hogy ebből a szériából egy szék éppen hozzám került. Talán 19 az utolsó óriás, akinek sűrűn repül a vetélője, de még milyen jól!
Minyon
az összecsukható 4 nyüstös asztali szövőszék
A legkisebb összecsukható szövőszékemet az a vágy ihlette, hogy az óriás 19-hez könnyen és gyorsan tudjak mintaszöveteket készíteni, amivel kipróbálhatom a különböző szövetkötéseket és fonaltípusokat. Az elkészítést sok-sok tervezgetéssel és fejtöréssel töltött óra előzte meg, végül pedig néhány praktikus változtatás után összeállt az eszköz. Nagyon kedvelem, mert akár magammal is vihetem bárhová, és nem utolsó sorban rengeteget tanultam az elkészítésével. Még talán izmosodtam is a lécek fűrészelésével! :)
Jacq
a 8 nyüstös lyukkártyás szövőszék
Csörög a telefon. – Haló?
Az egyik kedves mesterem szól bele. – Érdekel egy jacquard szövőszék?
Egyszerre lefagyok. – Hát persze!
Tényleg elajándékozná? – lepődöm meg ahogy tovább folyik a beszélgetés.
Mámoros a pillanat, ahogy néhány nappal később zötyögünk a vonaton szövőszék nézőbe. Jót beszélgetünk, gyorsan elszáll az idő és izgatottan lépdelek a cél felé. Kinyitjuk a fészert, és a szürke félhomály talán értéktelennek tűnő rejtett kincsei között úgy látszik tényleg egy szövőszék lapul. Bár gyanús, hogy nem jacquard, de attól még kalapál a szívem az izgalomtól, mert úgy tűnik ahogy óvatosan kúszok a deszkák között, elég sok fontos alkatrész megmaradt. Közben mesél a hölgy – még az 1970-es években vettem mert szerettem volna megtanulni szőni, aztán másképp alakult…
Ismét néhány nap eltelik és megérkezünk egy nagy furgonnal, lelkes segítő kezekkel és célszerszámokkal felszerelkezve. Elkezdjük kibontani a hátsó ajtón át a kincseket. Igazi vadászat, próbálok instruálni miközben hadonászom egy kis seprűvel – az kell, az is, neeem az nem ide tartozik. Kezd tisztulni a kép. Mégsem jacquard szövőszék lesz ez, hanem egy nyolc vagy tizenkét nyüstös szerkezet. Nem semmi – örvendezek – talán még jobban örülök, mint előtte.
Jacq lesz a neve – gondoltam magamban – majdnem Jacquard!
Csévélő
az elektromos szupergyors változat
Mindig előállok egy újabb ötlettel, ahogy most is.
– Apa, szeretnék egy csévélőt! Mit gondolsz, építünk egyet? Hoztam hozzá motort meg pedált, csak egy tengely kéne!
Rámnéz, gondolkodik. Először olyan furcsán néz, mint ha nem lennék normális. Aztán eluralkodik rajta a kíváncsiság és eltűnik a garázsban. Mindig kitalál valamit, és most is nagyon tudja mi kéne – de vajon hol lehet az a valami? Követem ahogy keres, és egyszer csak előhúz a szekrényből egy furcsa tárgyat. Az egyik fele egy fúrótokmány meg valami henger hozzácsapva.
– Ezt még nagyapád készítette hogy eszterga lesz belőle, vagy valami hasonló, de nem fejezte be. Nekünk most pont jó lesz!
Ugrás az oldal elejére